Valószínűleg neked sem okoz gondot, hogy hosszabb ideig videójátékokkal játssz, vagy a közösségi oldalakat böngészd a mobilodról. Szinte minden kétséget kizáróan képes vagy leülni a képernyő elé, vagy a telefonodat a kezedben tartani, és két órán át, vagy akár annál is tovább művelni mindkét tevékenységet, anélkül, hogy megtörne a figyelmed. De mi a helyzet egy fél órás tanulással? Vagy mi lenne, ha dolgoznál valamilyen extra bevételi forráson mondjuk egy órán át? Bár tudod, hogy a tanulás, edzés, egy cég létrehozása, vagy valami hasonlóan produktív tevékenység hosszú távon nagyobb hasznodra válik, mégis inkább tévéznél, videójátékoznál, vagy csak görgetnéd a közösségi oldalak tartalmát a kijelzőn.

Az egyik tevékenység könnyű és nem igényel nagy erőfeszítést, míg a másik nehéz, és meg kell erőltetned magad hozzá. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy néhány embernek nincs gondja a tanulással, edzéssel, vagy azzal, hogy rendszeresen az egyéni vállalkozásán dolgozzon. A kérdés magától értetődő: mitől lesz valaki annyira motivált, hogy megbirkózzon a nehéz dolgokkal? És esetleg van valami módja annak, hogy a nehéz dolgokat könnyűvé varázsoljuk?

A válaszhoz nézzük meg ezt az agyi neurotranszmittert: dopamin.

A dopamint gyakran tekintik boldogság-molekulának. A dopamin okozza, hogy vágyjunk dolgokra. És ez a vágyakozás az, ami motivál minket arra, hogy felkeljünk, és csináljuk valamit. Azt hinnéd, hogy a szomjúság vagy az éhség az, ami evésre vagy ivásra motivál nap mint nap. Pedig a dopamin is kulcsszerepet játszik itt.

Az agyad valójában nagyrészt az alapján formál prioritásokat, hogy mennyi dopaminra számít. Ha egy tevékenység kevés dopamint szabadít fel, akkor nem sok motivációd lesz megtenni. Ám ha egy tevékenység sok dopamin felszabadításával jár, akkor motivált leszel arra, hogy újra és újra megismételd. Bármely tevékenység, amely várhatóan valamilyen potenciális jutalmat hoz, dopamint szabadít fel. Viszont ha tudod, hogy a viselkedés nem jár azonnali jutalommal, az agyad nem szabadítja fel azt.

Természetesen meg kell jegyezni, hogy szinte minden tevékenység bizonyos mennyiségű dopamint szabadít fel. A legmagasabb dopaminkibocsátás akkor történik, ha véletlenszerű jutalmat kapunk. Napjaink digitális társadalmában elárasztjuk az agyunkat természetellenesen nagy mennyiségű dopaminnal nap mint nap, még ha nem is tudunk róla. Arra számítunk, hogy látunk egy üzenetet, vagy más értesítést.

Testünknek van egy biológiai rendszere, amelyet homeosztázisnak hívnak. Ez azt jelenti, hogy testünk szeretné a belsőnk fizikai és kémiai állapotát egy kiegyensúlyozott szinten tartani. Ha egyensúlytalanság lép fel, testünk alkalmazkodik hozzá.

Példa: valaki, aki ritkán iszik alkoholt, nagyon gyorsan berúg. De ha valaki rendszeresen iszik, többet kell innia a kívánt hatás elérésére, mivel a teste kifejlesztett egy tűrőképességet. Lényegében egyre több és több alkoholt vesz igénybe az, hogy részeg legyen, mert már kevésbé érzékennyé vált a hatásaira. És ez a dopaminnal sincs másképp. A tested homeosztázis fenntartására törekszik, tehát a dopamin receptorokat igyekszik szabályozni. Az agyad egyszerűen megszokja, hogy magas a dopaminszint, és ez a szint lesz az új „normális”. Így kialakul a dopamin-tolerancia.

Ez veszélyes lehet, mivel a dolgok, amelyek nem adnak annyi dopamint, nem fognak többé érdekelni, ezért sokkal nehezebb lesz motiválni magad, hogy megtedd azokat. Ez az oka annak, hogy az emberek inkább videójátékoznak vagy az internetes böngészést választják, ahelyett, hogy tanulnának vagy dolgoznának. Mert azoktól jól és komfortosan érezzük magunkat, hiszen sok dopamint szabadítanak fel.

Felmerül a kérdés: Van-e valami, amit tehetünk ennek megelőzésére?

A válasz a dopamin kiürítés (avagy méregtelenítés). Hogyan csináld? 

Tűzz ki egy napot, amin elkerülöd az összes erősen serkentő tevékenységet! Ezen a napon befejezed az agyad nagy dopaminmennyiséggel való elárasztását, hogy a receptorok helyreállhassanak: 

• Egy egész napig megpróbálsz a lehető legkevesebbet szórakozni.
• Nem használsz internetet, sem mobilt, sem számítógépet.
• Nem hallgathatsz zenét, nem ehetsz gyorskaját (junkfoodot) vagy édességet, nem ihatsz alkoholt.
• Alapvetően a külső öröm minden forrását elkerülöd egész nap.

Azért nem olyan rossz a helyzet ezeken a napokon sem; a következőket ugyanis helyette megteheted: sétálj, meditálj, maradj egyedül a gondolataiddal!

Elmélkedhetsz az életeden és céljaidon. Leírhatod a felmerülő ötleteid. Na nem a számítógépeden vagy telefonodon, hanem fizikailag egy papírlapra.

Nézzünk egy egyszerű hasonlatot!

Tegyük fel, hogy minden egyes alkalommal, amikor ettél, a város legjobb éttermében tetted azt. Ennek eredményeként az történt, hogy ezek a különleges ételek számodra az új átlaggá váltak. Ha valaki egy tál egyszerű rizst kínálna fel neked, valószínűleg visszautasítanád. Már nem ízlene annyira, mint a megszokott éttermi étel.

De ha hirtelen egy lakatlan szigeten találnád magad elhagyatottan és éhezve, hirtelen az a tál rizs nem is tűnne olyan rossznak. Na, ez az, amit a dopamin kiürítés csinál.

Kiéheztet mindarra az örömre, amit rendszeresen kapsz, és a (korábban) kevésbé kielégítő tevékenységeket sokkal kívánatosabbá teszi.

Egyszerűen fogalmazva: a dopamin kiürítés azért működik, mert annyira unatkozni fogsz, hogy az egyébként unalmas dolog élvezetesebb lesz.

Ha nem akarsz ennyire extrém megvonást, és mindenféle élvezetről lemondani, akkor egy kisebb dopamin-detoxot is kipróbálhatsz. Válassz egy napot a héten, amikor egy magas dopaminszintet kiváltó cselekményről mondasz le teljesen (ez lehet a mobilod állandó ellenőrzése, junkfood evés, tévézés vagy akár pornónézés is)! 

• Innentől kezdve pedig minden egyes héten egy teljes napig kerüld ezt a tevékenységet.
• Továbbra is csinálhatsz egyéb dolgokat, de az, amit választottál, teljesen tiltólistás.
• Eleinte unalmas lesz, igen, de ez az egész lényege. Hiszen azt akarod, hogy a dopamin receptoraid kigyógyuljanak a természetellenesen magas domapindózisból, ami elárasztotta az agyad. Az unalom pedig más dolgok végzésére késztet majd azon a napon.

Persze néhanapján kerülni a magas dopaminszintet generáló cselekvéseket jó dolog, de az ideális az lenne, ha ezeket a dolgokat egy az egyben kerülnéd, vagy legalábbis csökkentenéd, amennyire lehet. Helyette pedig több dopamintermelődést szeretnél kötni azokhoz a dolgokhoz, amelyek a hasznodra válnak.

Például a nehéz munkát jelentő dolgokat jutalmazhatod azokkal a dolgokkal, amik magas dopaminszintet generálnak.  

Ha előbb magas dopaminszintű viselkedésbe merülsz, utána valószínűleg nem fogod megcsinálni az alacsony dopaminszintet okozó feladatot. Egyszerűen nem leszel elég motivált hozzá. Ezért mindig a nehéz dologgal kezdj, és csak utána engedd magadnak, hogy a magas dopaminszintű aktivitásba fogj! Így jutalmazhatod magad. Persze a jutalom sem mindegy, hogy milyen aktivitás. Ha az az egészségedre káros, mint az alkohol, dohányzás, stb, akkor ne tekintsd jutalomnak, hiszen nem az! Helyette keress valami olyan cselekvést, ami nem káros, ami ettől függetlenül ugyanúgy megéri a fáradozást.

Ha tehát motivációs problémáid vannak, próbáld ki a dopamin-detoxot minél előbb! Válj meg a túlzottan nagy dopaminszint emelkedést okozó cselekvésektől, vagy legalábbis kevésbé gyakran űzd azokat. Így a mindennapos, normális, alacsony dopaminszintet generáló cselekvések újra izgalmassá válnak, és tovább tudod őket csinálni majd. Bizonyos szintig mindannyian dopaminfüggők vagyunk. És ez nem rossz dolog, mert ez motivál minket arra, hogy elérjük a céljainkat és fejlődjünk. De tőled függ, hogy döntesz, honnan szerzed meg ezt a dopamint. Olyan dolgokból, amelyek nem válnak hasznodra, vagy olyanokból, amelyek hosszú távú céljaid felé visznek? 

A cikk forrása itt érhető el.