Féltékenységgel küzdesz? Ezt a 7 kérdést tedd fel magadnak!
Szöllős Luca Léna cikke
„Biztosan nem talál engem annyira vonzónak, mint más nőket/férfiakat…” „Vajon most kivel beszél?” „Miért nem ért már haza?” A féltékenység hatalmas ijesztőként pusztíthat belülről, amely feszültséget és fájdalmat hagy maga mögött. De miért érezzük ezt az erős, kínzó érzést, és mit árul el rólunk, az önbecsülésünkről és a kapcsolatainkról?
Lehet, hogy te is éreztél már féltékenységet egy elhúzódó ölelés, egy széles mosoly vagy egy lefekvés előtti SMS miatt. Ez az érzés fájdalmas, intenzív és kiszámíthatatlan. Egy olyan állapot, amely gyorsan eluralkodik rajtunk, és még a legstabilabbnak tűnő kapcsolatokat is megingathatja.
Miért kell, hogy az érzelmi palettánkon ott legyen a féltékenység?
A féltékenység megjelenése nem véletlen, evolúciós haszonnal bír. Ez egy olyan túlélési mechanizmus, amely hozzájárul a fajfenntartáshoz, bejósolja a veszélyeket, illetve megvédi a társas és a társadalmi pozícióinkat. Az érzés eredete abban rejlik, hogy a férfiak nem lehettek biztosak abban, hogy a párjuk valóban az ő utódjukat hordozza-e, vagy valaki másét. A nőstények pedig nem tudhatták, hogy a partnerük mellettük marad-e, és segíti-e az utódaik életben maradását. Így szükség volt egyfajta belső riasztó rendszerre, amely megvéd minket és erőforrásainkat. A féltékenység tehát mélyen gyökerezik abban a félelemben, hogy valamit – vagy valakit – elveszítünk. Ez az érzés abban különbözik az irigységtől, hogy meglévő dolog elveszítésétől félünk.
Tehát láthatjuk, hogy a féltékenységnek van egyfajta egészséges funkciója is, hiszen segíthet megóvni kapcsolatainkat és figyelmeztet a potenciális veszélyekre. Ez az érzés mértéktartó, időszakos, és nem uralja a személy gondolkodását vagy viselkedésétl. A féltékenység érzése időnként minden viszonyban megjelenhet. Azonban a túlzott jelenléte már gátolhatja kapcsolatainkat. A tudomány ma azon az állásponton van, hogy a kismértékű féltékenység pozitív hatással lehet a párkapcsolatra, míg a túlzott féltékenység az elköteleződés sérüléséhez vezethet.
Féltékenységünk gyökerei: Sémák hálójában
A túlzó féltékenység gyökerei sokszor a múltunkban keresendők. Azok, akik korábban megcsalás, elhagyás vagy érzelmi elhanyagolás áldozatai voltak, hajlamosabbak arra, hogy kapcsolataikban is a bizalmatlanság árnyékában éljenek. Sokan gondolják, hogy korábbi tapasztalás csupán szerelmi megcsalásból származhat, azonban szüleink bánásmódja is hozzájárulhat belső bizonytalanságunkhoz. Ugyanis azzal, hogy azt láttuk, hogy a szüleink nem adtak elég figyelmet egymásnak vagy nekünk és testvéreinknek, a gyermeki elme arra a következtetésre juthat, hogy a szeretet, gondoskodás és a figyelem nem magától értetődő, hanem versengés tárgya. Ha viszont egyik szülőnk elhagyott bennünket nemcsak az utóbbit tanulhatjuk meg, hanem azt is, hogy ezek mind olyan erőforrások, amelyek kiapadhatnak.
Féltékenységünk okát érdemes megvizsgálni, hogy kiderüljön, milyen félelmek táplálják azt. Ha korábbi tapasztalataink miatt váltunk érzékennyé, akkor reaktív féltékenységről beszélhetünk. Ennek következtében kialakulhatott vagy felerősödhetett bennünk az elhagyatottság/instabilitás sémája. Ezáltal sérült a másokba vetett bizalmunk, és azt tanultuk meg, hogy az emberek el fognak hagyni, így csak magunkra számíthatunk. Ehhez még társulhat a bizalmatlanság/abúzus séma is, amely azt a meggyőződésünket hordozza, hogy mások kihasználnak minket és saját önző igényeik szerint bánnak velünk.
Az önbecsülés szintje – különösen, ha külső megerősítésekből táplálkozik – jelentős hatással van a féltékenység megélésére. Ehhez szorosan kapcsolódik a sématerápia csökkentértékűség-szégyen sémája. Annál, akinél ez a séma dominál, attól tart, hogy partnere valamikor rá fog ébredni arra, hogy ő milyen értéktelen és megbocsáthatatlan hibákkal rendelkezik. Ha folyamatosan úgy érezzük, hogy nem vagyunk olyan jók, értékesek, mint mondjuk partnerünk ismerősei, akkor a féltékenység érzése könnyen és gyakran megjelenhet. Csökkentértékűség sámánk tehát nemcsak az önmagunkkal való viszonyunkra, hanem a másokkal való kapcsolatok minőségére is hatással van.
Ahhoz, hogy jobban fel tudjuk tárni a féltékenységünket, a következő kérdéseket érdemes átgondolnunk:
- Milyen gyakran tör rám a féltékenység?
- Úgy gondolom, hogy más is féltékeny lenne ezekben a helyzetekben?
- Hogyan tudom megkülönböztetni a valós veszélyeket a képzelt félelmektől?
- Miért érzem úgy, hogy nem vagyok elég a partnerem számára?
- Mitől érezném azt, hogy elég vagyok partnerem számára?
- Mik a legnagyobb félelmeim a kapcsolatomban?
- Milyen hiedelmeket táplálok magamban a szeretetről és a figyelemről?
Szöllős Luca Léna
