Fontos leszögezni az elején: a kapunyitási krízis nem egy betegség, amire gyógymódok vannak. Mégis, aki már átélte a komoly szorongással járó “merre tovább?” kérdés nyomását, az tudja: szükség lehet valami megoldásra, hiszen nem egyszerű ezt az állapotot átvészelni.

Mi lehet a megoldás? Ha egyszerű lenne a recept, nyilván már tömegesen alkalmaznák azt. Egyszerű gyógymód sajnos nincs, mégis számos szempont akad, ami a kutatások alapján segíthet a kapunyitási krízis átvészelésében.

Normális, ami történik!

A krízis görög eredetű szó jelentése válság vagy fordulat. A gyerekkor és a felnőttkor határán hagyományosan a kamaszkor helyezkedik el, mint fordulatokban és válságokban gazdag időszak. Az archaikus társadalmakban beavatási rítusok voltak azok az eszközök, amik egy-egy próbasorozat keretében átvezették a fiatalt a gyerekkorból a felnőttek világába. Ma már kevés ilyen beavatási rítussal találkozunk. A biológiai és jogi felnőtté válás a 18. életévre megvalósul, azonban a lelki és társadalmi felnőttség ma már későbbre tolódott. Teljesen normális jelenség, hogy valaki a 20 évek elején-közepén szembesül azzal, hogy felnőtt, és ezt nehézségként észleli. Másnak is fejtörést okoz, hogy milyen munkahelyen dolgozzon, vagy, hogy jó-e az egyetemi szak, amit választott. Talán megnyugtató lehet, hogy ez nem csak minket érint, hanem a környezetünk nagy részét is.

Ez egy átmenet.

Evidensek hangzik, ám, ha tudatosítjuk, hogy a nehéz időszaknak egyszer vége lesz, talán könnyebben vesszük az akadályokat és sokkal inkább megoldás-centrikusan tudunk szembenézni a problémákkal.

Kerüld a folytonos összehasonlítást másokkal!

A szociálpszichológiában alap elv, hogy folyamatosan hasonlítgatjuk magunkat másokhoz. Ha képesek vagyunk tudatosítani ezt a működést, és gátat szabunk a kényszeres viszonyítgatásnak, talán kevésbé nyomaszt majd minket, hogy barátunk, ismerősünk látszólag mennyire sikeres vagy szerencsés. Mindegy, hogy a másik milyen munkahelyen dolgozik, mi most itt vagyunk, és innen kell valamit tennünk.

Tűzz ki reális célokat!

Csikszentmihályi Mihály az áramlat-élmény megalkotója szerint akkor vagyunk “flow”- ban, ha a képességünk és az erőfeszítésünk összhangban van egymással az aktuális tevékenység végzése közben. Nincs ez másként a célokkal sem. A túl egyszerű és a túl nehéz célok sem jók. A túl könnyen elérhető célok egész egyszerűen nem motiválnak eléggé. A kevés erőfeszítés gyümölcse is kevés. A túl nagy kihívást jelentő célok pedig a kudarc miatt lehetnek demotiválóak. Ha úgyis belebukunk,  mi értelme belekezdeni? Reális cél lehet az, ami belátható időn belüli, egy korábbi célnál kicsivel több erőfeszítést igénylő tevékenység.

Csatlakozz egy támogató közösséghez!

“Jó látni, hogy másnak is van hasonló problémája” - mondják ezt a támogató csoportok résztvevői. Lehet ez a támogató csoport egy baráti kör, egy online fórum, vagy egy öismereti csoport is. A lényeg az, hogy kölcsönösen segíteni tudjon egymásnak az, aki hasonló problémával küzd.

Aktivizáld magad!

A rágódás és a problémákba való süppedés egyik legjobb ellenszere az aktivitás. Vannak dolgok, amik úgy is megoldódnak, ha nem foglalkozunk velük állandóan. Sétálj egyet, olvass, kapcsolj ki! A lényeg, hogy zökkentsd ki magad a sajnálkozásból.

Legyél a jelenben!

A tudatos jelenlét (mindfulness) rendkívül népszerű szemlélet napjainkban. A cél az itt és most ítéletmentes és teljes körű megélése, megfigyelése. Ez a technika rendkívül sok pszichés és testi problémával való megküzdésben segíthet.

Egyszerűbb lehet a jelen nyomasztó érzései elől a jövő ábrándjaiba vagy a múlt nosztalgikus képeibe merülni, de ha bátrak vagyunk, akkor le is lassíthatunk, és megélhetjük ezeket a nehéz pillanatokat, melyek magukban hordozzák a transzformáció lehetőségét. Lehetőséget, hogy fejlődjünk, hogy változzunk, hogy végre valóban megtapasztaljuk, mi van a komfortzónákon kívül.