A kötődési elméletek azt vizsgálják, hogy gyerekkori kapcsolatunk a szüleinkkel hogyan befolyásolja a későbbi kapcsolatainkat, kötődéseinket. Ezen elméletek szerint három kategória létezik, amibe az alapján sorolhatók az emberek, hogy miként tudnak megbízni egy másik emberben.

Rád melyik állítás lenne igaz?

1. Viszonylag egyszerűen tudok magamhoz közel engedni embereket, bízom bennük, és ők is bízhatnak bennem, nem aggódom azon, hogy egyszer majd elhagynak.
2. Vonakodó vagyok azzal kapcsolatban, ha mások közel szeretnének lenni hozzám. Aggódom, hogy a párom mikor hagy el, mikor jön rá, hogy nem szeret. Szeretnék nagyon közel lenni hozzá, de ezzel általában inkább megijesztem.  
3. Valahogy nem érzem jól magam, ha valaki közeledik felém. Nagyon nehéz megbízni másokban és az is nehéz, hogy megengedjem magamnak, hogy megbízzak bennük. Mások általában azt várják el tőlem, hogy nyíljak meg jobban, de általában nekem ez túl sok.

Ha az első állítás igaz rád, az első kategóriába tartozol. Ők a biztonságosan kötődők, akiknek jó és biztonságos tapasztalataik vannak a gyermekkorukból, empatikusak és nagylelkűek tudnak lenni a társukkal és bíznak abban, hogy ugyanezt fogják visszakapni. A népesség nagyjából 50%-a ilyen biztonságosan kötődő. 

A másik két kategória a szorongó-, és az elkerülő kötődésű embertípus. Ami tovább bonyolítja a helyzetet általában, az az, hogy a szorongó és az elkerülő kötődésű emberek gyakran alkotnak egy párt. Ezzel csak az a baj, hogy nem egyeznek az igényeik.

A szorongó típusú ember állandóan azt érzi és érezteti, hogy ő nem elég jó a másiknak. Ha a fenti állítások közül a másodikkal tudsz azonosulni, valószínűleg ebbe a típusba tartozol. Ez a típus nagyon mély és közeli kapcsolatot akar kialakítani társával, de fél az elutasítástól, ezért sokszor passzív-agresszív viselkedést mutat, amivel tényleg elűzi a partnerét. Számára olyan, mintha a másik fél sosem vonzódna annyira hozzá, mint amennyire ő vonzódik párjához. Ezért mindig megbántva és elutasítva érzi magát. Sokáig magában őrlődik ezen, majd egyszer csak kirobban, a társa pedig nem érti, hogy mi a baj. A szorongó kötődésű ember ezt is annak tudja be, hogy a másik nem figyel eléggé rá, így végül szakítás lesz a megoldás.

A harmadik állítás az elkerülő kötődési stílus jellemzője, az ilyen típusba tartozó emberek számára egyszerűbbnek tűnik elkerülni az érzelmi közelséget, félve a visszautasítástól. Egy elkerülő kötődésű ember, aki úgy érzi, hogy kötelezően kell szeretnie a másikat, és ezt maximálisan ki is kell mutatnia, valószínűleg kihátrál egy ilyen szituációból. Amivel csak fokozza a szorongó kötődésű ember szorongását.

Az első fontos lépés, hogy tudjuk, mi magunk melyik kategóriába tartozunk leginkább, hiszen úgy tudjuk majd megelőzni a nagy veszekedéseket, ha előre fel tudjuk magunkat és a társunkat készíteni a lehetséges buktatókra. Az emberek kb. 50%-a biztonságosan kötődő, de mi van a többi 50%-kal? Nekik meg kell tanulniuk, hogy hogyan működnek, és a párjuk hogyan működik éles helyzetekben.

Ha elkerülő típus vagy, akinek a párja szorongó típus, figyeld meg, hogyan szabotálod a romantikus, mély kapcsolódásokat. Ez főként azért alakul ki, mert kiskorodban, amikor nagyon bíztál valakiben, valószínűleg cserbenhagyott, így ez a minta rögzült benned. Tehát nem vagy rossz, csak sérült. Emlékeztesd magad arra, hogy az a múltban történt, és most a jelenben vagy, egy másik emberrel. A dolgoknak nem kell megismétlődniük.

Ha szorongó típus vagy, akinek a párja elkerülő, akkor tudatosítsd magadban, hogy a dolgok nem olyan rosszak, mint amilyennek elsőre tűnnek! Azért, mert aznap kevesebbet beszélsz a pároddal, nem azt jelenti, hogy szakítás lesz a vége, vagy azt, hogy már nem szeret. Azért, mert távolságot tartanak, az nem az elutasítás jele, hanem pont az egyensúlyé. Te sem vagy rossz ember, csak ugyanúgy sérültél már. 

A megoldás a tiszta kommunikációban rejlik. Ha felfedeztük, milyen kötődésűek vagyunk, akkor még a nagy veszekedés és kiborulás előtt tisztázhatjuk a partnerünkkel az érzékeny pontjainkat, hogy minél kevésbé sérüljünk! Előfordulhat, hogy nehezen kommunikálsz pároddal, úgy érzitek, elbeszéltek egymás mellett. Ilyenkor sokat segíthet egy párterápia abban, hogy jobban megértsétek egymást, egymás igényeit. Nincs tökéletes kapcsolat, de dolgozni mindig érdemes rajta.