Edward J. Khantzian örmény származású amerikai pszichológus. 2021-ben bekövetkezett haláláig az addikciók lélektanának és terápiájának egyik legfontosabb élő kutatójaként tartották számon, nevéhez fűződik a függőségek önmedikalizációs hipotézisének kidolgozása. Az önmedikalizációs hipotézis szerint a függőség és az addikció forrása az emberi szenvedés és az elviselhetetlen, sokszor traumatikus érzelmekkel való bírkózás. Az aprólékosan felépített koncepció az emberi érzelmeket állítja középpontba.
Khantzian szerint az érzelmek képezik az öntapasztalás alapját, ők alapozzák meg a jóllét érzését, és ők keretezik az önbecsülést. Az érzelmek az emberi kapcsolatok és kapcsolódás valutái, és elsősorban az érzelmi rendszer – nem pedig a racionális mérlegelés – szabályozza a viselkedést. A traumatizálódás és az érzelmi elhanyagolás károsítja, roncsolja az érzelmi rendszert, ez pedig – bizonyos feltételek együttállása esetén – függőséghez vezethet. Az elmélet különlegessége, hogy konkrét leírását adja ezeknek a feltételeknek. Az alábbiakban ezeket öt pontban foglalom össze:
Kimenekülés az elviselhetetlen érzelmi világból
Míg a fények és a hangok a külvilág valóságát közvetítik felénk, addig az érzelmek saját belső állapotainkat teszik hozzáférhetővé. A traumatikus tapasztalatok és az elhanyagolás olyan szubjektív érzelmi valóságot hoznak létre, mintha elviselhetetlen hangzavarban élnénk. Az érzelmek ekkor fájdalmasak, és szenvedést okoznak. Ha pedig már nem jelennek meg, mert belső működésünk lehalkította őket, akkor hozzáférhetetlenné és/vagy felismerhetetlenné, megnevezhetetlenné váltak.
Ez ahhoz hasonló, mintha valaki szélsőségesen meg lenne fosztva az ingerektől vagy képtelen lenne felismerni azokat. Elsőre hihetetlennek tűnik, pedig így van: egy függő könnyedén összekeveri egymással a meghatottságot és a szégyent, a büszkeséget és a félelmet. A belső világ így kaotikussá válik, amelyben képtelenség tájékozódni.
Minden fájdalomhoz egyedi szer illeszkedik
Az egyes érzelmi világok sajátosan reagálnak bizonyos szerekre; többek között ez magyarázza Khantzian szerint, hogy egy függő személy milyen szereket preferál.
Az ópiátok csillapítják az erőszakos élményekkel és dühvel tarkított érzelmeket. A mérsékelt alkoholfogyasztás fellazítja a saját magunkra és másokra vonatkozóan elfogadhatatlan, akár kulturálisan gátolt érzelmeket, nagy mennyiségben fogyasztva pedig a mélyen elfojtott érzelmekhez engedhet hozzáférést. Az alkoholizmus elterjedését részben az magyarázza, hogy az alkohol az érzelmek rendkívül széles skáláját képes kontrollálni. És így tovább; a lényeg az, hogy bizonyos értelemben minden szer az adott ember érzelmi világának lezárt kapuit nyitja.
Ez a mozzanat az öngyógyítási/öngyógyszerezési hipotézis fundamentuma, hiszen megmutatja, hogy a drogok, szerek, viselkedések a belső világ gyógyszerei és mérgei is egyszerre. Átmenetileg gyógyszerek, hiszen enyhítik a szenvedést, rendszeres használat mellett azonban a legtöbb esetben gyilkos mérgekké válnak.
Az érzelemszabályozás megzavarodása
Az önmedikalizációs hipotézis szerint rendkívül fontos felismerni és elismerni azokat a hatásokat, amelyeket az adott szer fejt ki a sérült érzelmi világra. Ezért a terápiás munka során az egyik első kérdés, amelyet Khantzian mindig feltesz a klienseinek, így hangzik: “Mit tesz a szer érted? Miben segít?”
A közel öt évtizednyi terápiás tapasztalat alapján a legfontosabb eredmény az, hogy a fogyasztás kontrollt hoz be az érzelmi életbe. Fontos megérteni, hogy a függő személy érzelmi életénét a kontrollálatlanság, a káosz és a tájékozódás képtelensége határozza meg. Amit a függő elsősorban keres, az nem az öröm és az élvezet (természetesen azt is keresi), hanem a kontroll képessége: a szerek éppen ezt teszik lehetővé.
A szerhasználat ezért úgy hat a legtöbb függőre, mintha a viharba került hajós képessé válna a tenger lecsendesítésére. Ez a tapasztalat elementáris és felszabadító, nem csoda, hogy a viharos tengereket járó hajósok ragaszkodni kezdenek a szerhez, amely csodát tett. Ez még akkor is így van, ha az adott szer szenvedést okoz: a kaotikus, kezelhetetlen szenvedésnél a kontrollált, strukturált szenvedés mindig elviselhetőbb lesz.
Kapcsolódási és kapcsolatépítési zavar
A függő emberek gyakran képtelenek az intimitásra, a másik emberhez való mély érzelmi kapcsolatok kialakítására, a nyitottságra, az intim szexualitásra. A függőség mögött a traumatizálódás áll, a traumát pedig egy másik ember okozta. Ezért a függőséggel küzdő ember önkéntelenül is fél az emberi közelségtől.
Khantzian szerint kliensei gyakran számolnak be arról, hogy mások közelségében hidegnek, lefagyottnak, disszociáltnak érzik magukat, és képtelenek kifejezni érzelmeiket. A másokhoz való kapcsolódás képtelensége a függőség egyik – talán legfontosabb – forrása.
Más szerzők ezért a függőséget kapcsolódási zavarként határozzák meg. Az ópiátok képesek lecsendesíteni és tartalmazhatóvá tenni a másokkal szembeni dühöt. Az alkohol oldja a másik emberhez való kapcsolódásban rejlő veszély érzetét. A stimulánsok képesek áttörni a tehetetlenség és gátoltság falát, ezzel lehetővé teszik, hogy az érintett személy kapcsolatba lépjen egy másik emberrel.
Öngondoskodási zavar és ön-elhanyagolás
Nem mindenkiből válik függő, aki traumatikus és feldolgozatlan érzelmi világának káoszában vergődik még akkor sem, ha megtapasztalta néhány drog vagy az alkohol felszabadító erejét. Ami rengeteg embert megakadályoz ebben, az nem más, mint kifejlett öngondoskodási képessége.
Ennek a képességnek két pillére saját magunk értékelése és a veszélyes helyzetek, cseleketek felismerése. Khantzian szerint a függők legtöbbje a szó hétköznapi értelmében nem fogja fel, hogy amit tesz, az tönkreteszi. Véleménye szerint tévedünk, ha a jelenséget a hagyományos pszichoanalízis olyan kategóriáival magyarázzuk, mint például a halálösztön. Ahogyan a függő nem képes megfelelő frekvencián hallani saját belső érzelmeit, ugyanúgy nem képes arra sem, hogy kognitív és érzelmi szintjén is tisztában legyen a szerhasználat veszélyességével.
Az öngondoskodási zavar nem csak a szerhasználat vonatkozásában észlelhető: a függők gyakran életük más területein is elhanyagolják magukat: igénytelenül öltözködnek, nem tisztálkodnak megfelelően, nem fizetik időben számláikat vagy éppen nem takarítják megfelelően saját lakásukat.
Ez az öt mozzanat írja körül a függőség pszichodinamikai fogalmát. Khantzian szerint az önmedikalizációs hipotézis nem verseng más megközelítésekkel, és nem kívánja érvényteleníteni őket. A témával kapcsolatban Edward J. Khantzian könyvei nyújtanak további információt.
Verdes Tamás
VAVO | Felépülésblog